"Szerintem senki nem ül le ez elé a film elé elfogulatlan mozilátogatóként közülünk. Tudja, vagy inkább sejti, hogy ez róla fog szólni illetve annak csinál egy kis reklámot amit ő minden hétvégén átél.""Mit is vártunk mi? Tudtuk, hogy a zene kiváló lesz, hiszen a filmzenealbum már tavaly eljutott hozzánk. Tudtuk, hogy Paul Kalkbrenner hitelesen fogja vászonra vinni DJ Ickarus figuráját (hogy végül mennyire is az aztán később kiderült). Tudtuk - illetve mondták - hogy a sztori inkább drámai lesz, mint vígjáték. A legjobban talán ez utóbbiban csalódtunk. Tulajdonképpen a film a rehabon sínylődő Icka-t kiséri végig, szinte nincs is mellékszál. A poénok többsége vagy a rottyon lévő főhős szerencsétlen- kedéseiből adódik, vagy az elvonón "gyógyuló" többi beteg viszontagságaiból.
Már az elején mindenki számára kiderül, hogy mi lesz a vége, hiszen a kiadófőnök nő már akkor kijelenti, hogy Ickarus új albuma gyenge és dolgozzon még rajta, mert addig ki sem adják. Ez azért furcsa mert már ekkor is a kész filmzenealbumból szólnak a zenei aláfestések és a film végén is, tehát komoly fejlődésen nem megye keresztül a zenei világ. Persze a pozitívumok amelyekre előre tippeltünk bejöttek: Paul ahhoz képest, hogy nem profi színész remekül játszott (persze talán sok mindent nem is kellett játszania); a zenék telibetaláltak (egy jó multiplex hangrendszerén igencsak ütősek).
A premiervetítés után a rendező Hannes Stöhr, Lengyel Rita valamint a főszereplő válaszolt néhány kérdésre. Hannes elmondta, hogy a célja a modern hippikultura bemutatása volt a filmmel és ehhez Paul tökéletes anyagot szolgáltatott. Kalkbrenner egyébként nagyon is mókás figura, ugyanott folytatta élőben a színpadon, mint néhány perccel azelőtt a vásznon: játszott a mikrofonnal alig fért a bőrébe. Sajnos tőle csak annyit tudtunk meg, hogy New Yorkból érkezett és igencsak fáradt (nem nagyon látszott rajta). Aztán az esti partiba már teljes erővel dobta be magát és mivel filmbéli partnere Lengyel Rita is végig ott táncolt mögötte a friss moziélmény megelevnedett a Merlinben is.
Összességében elmondhatjuk, hogy ha a sztori egy kicsit pörgősebb valamint kicsit többet megtudunk a berlini szcénáról akkor bátran ajánlanánk mindenkinek megtekintésre a Berlin Callingot. Így viszont azt tudjuk tanácsolni, hogy csak e-zenei megszállott barátaitokkal üljetek be a filmre, akinek a techno és a house nem a szenvedélye az picit unni fogja magát."
Forrás: www.mixmag.hu
